skip to Main Content
+36 30 9642 381 szarka.elizabeta@gmail.com

Nagypéntek van

“A maga Golgotáján mindenki felmegy, akár kapálózik ellene, akár nem. Mennyivel szebb, ha Isten kezét fogva, akaratában megnyugodva, szeretteink által kísérve, példát mutatva jutunk fel oda. ” (Böjte Csaba)

Nagypéntek van. Jézus kereszthalálának napja. Ma a passiót olvassák fel a templomban.

Hat rám. Időszerű. Megélem a gyászt, a szenvedést. Engedem feltörni mindazt, ami fáj, ami nyom, amit cipelek régóta már. Kérdések sokasága zsong a fejemben:

Hol van Jézus az én életemben?
Élem-e a hitem?
Hagyatkozom-e rá?

És egy másik síkon:
Mi az én keresztem? És Te, milyen keresztet cipelsz?
Sajátom-e a teher, mi vállamat nyomja? Neked a sajátod-e?
Valós teher-e, amit annak érzek? Vagy beragadt minta csupán?

Ő értünk vállalta a keresztet. Mindannyiunkért. Így értelme volt.
Én miért cipelem? Te miért cipeled?
Kinek segítek vele? Te kinek segítesz vele?
Van-e értelme tovább hordani, vagy lerakható már?
Milyen példát mutatok az utánam jövőknek?

Húsvétra készülünk. A feltámadást, az újjászületést ünnepeljük.
Ahol a figyelmem, ott vagyok én.
Mi az, minek lezárása már időszerű?
Mit tehetsz ma,  hogy az újjászületés megtörténhessen az életedben?
Kit / mit kell elengedned, hogy beáradhasson a fény?

Nekem a lányom. Húsvét hétfőn elköltözik. És ez most nehéz. Ma még gyászolom. A gyermekkort. Az együtt töltött perceket. Az elmúlt időt. Hisz úgy és olyan soha nem lesz már. És ez fáj. Szívszaggatóan. Hétfőn mégis összepakolom és útjára engedem. Érte. Értünk. Értem.
Hogy újjászülethessünk. Ő is. Mi is. Én is.

Áldott húsvéti ünnepeket kívánok!

Te milyen terhet cipelsz? Leraknád végre?
Ha ehhez jól esne a támogatás, ajánlom a konzultációs folyamatot.

Back To Top