skip to Main Content
+36 30 9642 381 szarka.elizabeta@gmail.com

Csak 10 perc csendet kérek….

Nem vitás, a kapcsolatok hangulata a nőn múlik!
Nem értesz egyet? Nem baj. Én is sokáig lázadtam ez ellen. De végül csak be kellett látnom, hogy így van. Ha szeretem a férfit és tényleg a társa szeretnék lenni, akkor igenis kell, hogy legyen annyi erőtartalékom nőként, hogy támasztani tudjam őt. Akkor és ahogyan szüksége van rá.

Párom hazajön a munkából. Érzem rajta, hogy feszül, vibrál az egész lénye. Én is fáradt vagyok, hosszú és megterhelő volt a napom, a gyerekek otthagyták a mosatlant és vacsorát is kellene csinálni. Ő ledobja magát a kanapéra és puffog, mert nem lesz kész határidőre a munka. Én önsajnálatba merülve mosogatok a konyhában. Feszültség van a levegőben. Nem ér el hozzám, nem tudom fogadni. Mindketten magunkra maradtunk a problémánkkal. Távolodunk.

Ugyan ez a szituáció egy másik napon. Most is fáradt vagyok, de sikerül fókuszt váltanom. Van annyi tartalékom (tudatosságom, ha úgy tetszik), hogy a figyelmem önmagamról áttegyem rá. Hogy emlékeztessem magam arra, hogy a kapcsolatunk értékes. Ő ledobja magát a kanapéra és puffog, mert nem jól sikerült a prezentáció. Én félreteszem a feladatokat, mellékuporodom, átölelem a térdét. Puffog, én hallgatom. És a feszültsége mintha rajtam keresztül távozna. Én vagyok a leeresztő szelep. 5-10 perc az egész, és már megnyugodott. És hálás. És átölel. És jön velem a konyhába vacsorát készíteni. Beszélgetünk. Közeledünk.

Mennyire figyelünk egymásra? Mennyire látjuk valójában a másikat?

Minap egy fiatal férfi mesélt nekem:

Napi 8-10-12 órában dolgozik, hogy megteremtse mindazt, amire szükségük van. Ezután az otthon melegére vágyna. Azt kérte a feleségétől, had kapjon 10 perc csendet, mikor hazaér, hogy legyen ideje kicsit lelassulni, lélekben is megérkezni. Többször kérte. Mégis, mikor hazaér, rohangál a gyerek, ugat a kutya, feleség rögtön sorolja, mi volt aznap a gyerekkel, milyen feladatokat kellene ma még elvégezni. Egy idő után a férjnek egyre kevésbé van kedve hazamenni. Hosszú perceket ül kinn a kocsiban, mielőtt bemenne a házba. Egyre kevésbé van kedve segíteni otthon, foglalkozni a gyerekkel. Mit él meg? Szereti a feleségét, szereti a gyereket. De otthonnak lehet érezni azt, ahol ennyire nem számít, hogy neki mire van szüksége? Hiszen csak 10 percet kért…

Tudom, nehéz, mert nőként sok szerepben kell helyt állnunk. Tudom, mert mikor megszületett a lányom, én is  főállású anyává változtam és elfelejtettem nő lenni. Tudom, nem lehet kikapcsolni sem a gyereket, sem a kutyát. De tedd a kezed a szívedre: ha nagyon akarnád, egészen biztosan meg lehetne oldani valahogyan azt a 10 percet…
Semmiség ahhoz képest, amit kapnátok cserébe.

A férfi a nőn keresztül tud kisimulni, megnyugodni.
És érdekes módon a nő is akkor boldog igazán, amikor ezt a befogadást tudja megélni.
A párkapcsolat hangulata a nőn múlik.

Azt tapasztalom, hogy nekünk nőknek leginkább az a támogató közeg hiányzik, mely biztosíthatná, hogy lelkileg rendben legyünk, és legyen tartalékunk támasztani a férfit. Vannak barátnők, de velük pont azért vagyunk egy hullámhosszon, mert közel azonos kihívásokkal küzdünk, így érdemben segíteni nem igazán tudjuk egymást. Vannak anyáink, de bármily bölcsek legyenek is, egy ponton túl meghaladjuk őket, és már nem tudnak minket segíteni az úton. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy legyen hely, legyen közösség többekkel kapcsolódni.

Ezért Női klubok szervezése van folyamatban.
Ha érdekel, szívesen részt vennél ilyenen, ill. van téma, ami nagyon érdekelne, kérlek írd meg nekem, és értesítelek amint konkrét helyszín és időpont lesz.

Szeretettel,

 

Ha gondolat ébredt benned, amit szívesen megosztanál, kérdésed van, vagy személyes konzultációt szeretnél, várom leveled: navigator@elizabeta.hu

Back To Top