" Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám..." Ez a verssor kering a fejemben napok óta. Nem tudhatom, mire gondolt József Attila, amikor írta, de számomra e verssor a bizalmat jelenti. Önmagam megmutatását, teljes átadását, és a másik befogadását egyszerre. Bizalom. Senki sincs közöttünk, akiben a bizalom meg ne sérült volna.…
Van a ma, és van a vágyott holnap. Közöttük a híd, melyen át kellene menni. Van, hogy átjutunk, van, hogy elfáradunk fél úton, és olyan is van, hogy el sem indulunk. Vajon mi az ok? Sok év tapasztalatából tudom, hogy sok-sok minden lehet, de mostanában az alábbi kettő foglalkoztat: Nincs…
Sok év önismereti munka, terápia, családállítás, meditáció, stb. után arra kellet rájönnöm, hogy mindez nagyon-nagyon fontos, de ha bármi újat szeretnék az életemben, akkor valós, tettekben megnyilvánuló, konkrét lépésekre van szükség. Nem elég, hogy meditálok rajta, nem elég, hogy fejben megvan. Változtatnom kell a gondolkodásomon, a szokásaimon, a viselkedésemen… Hogy…
Bátorság kell ahhoz, hogy álmodni merj.Bátorság kell ahhoz, hogy bár félsz a kudarctól, mégis közel engedd magadhoz az álmod.Bátorság kell ahhoz, hogy elindulj felé.Bátorság kell ahhoz, hogy fókuszált maradj és kitarts mellette.Bátorság kell ahhoz, hogy újra felállj a bukás után. Mert lesz bukás.Bátorság kell az önfelvállaláshoz.Bátorság kell a sebezhetőséghez.Bátorság kell…
Van úgy, hogy megrekedünk az úton... mert életenergiánk nagy része arra megy el, hogy bizonytalanságunk takargassuk. Egyesek szerint az életközépi válság nem is létezik. Én személy szerint a saját bőrömön éreztem a hatását és nem is ismerek olyat, aki ne találkozott volna vele. Ez az átalakulás külső szemlélőként nem feltétlenül…
A kapcsolatunk nem akkor csorbult, amikor a félrelépés megtörtént, hanem amikor először hagytunk megjelenni egy falat kettőnk között… Egyik legpusztítóbb érzés, mikor rájövünk, hogy a párunk hűtlen volt. Megrendül a bizalom, eltölt a harag, a fájdalom. Abban a pillanatban kétségbe vonjuk a házasság életképességét és kezdetét veszi egy érzelmi hullámvasút.…
'’Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség.Csak én s az, akit szeretek…” (Wass Albert) Ezt…
A saját útján szeretném segíteni, vagy azt akarom, hogy velem legyen? Melyik igaz? Fontos látni. Mert csak az egyik ad. Nehéz, amikor nőként látjuk, mit kellene tennie, mi volna a jó irány, ő meg egy helyben toporog, halogat. Az idő meg csak múlik. Nehéz a férfi páncélján átjutni. Karddal még soha…
"Ma tiszta, töretlen tükör vagyok,Nem borzolnak idegen viharok,Sugárzik bennem e halk tünemény. (Reményik Sándor: Tükörkép) Mit láttál, mikor ma reggel belenéztél a tükörbe? Mire gondoltál? Mit éreztél? Érezted már úgy, hogy a tükör egy kellemetlen dolog, mit jobb messziről elkerülni? A tükör a pillanat…
"Ha süt a nap, hagyd ott a házat. Táncolj át a réten, Ülj le a patak mellett, És élvezd, hogy létezel. A víz csobogása felkapja félelmeidet, És a végtelen tengerig sodorja." Engedd meg magadnak. Legalább néha. Amire igazán szükséged van. Egy kis nyugalom? Valakinek a puha ölelése? Melegség? Szívből jövő…