skip to Main Content
+36 30 9642 381 szarka.elizabeta@gmail.com

10 dolog, amit az életközépi válság tanított nekem

1) Életem első fele tudattalan sodródás volt!
Hozott mintám, hogy jókislány vagyok. Annyira lefoglalt, hogy ennek megfeleljek, annyira figyeltem, hogy körülöttem mindenki elégedett legyen, hogy egy idő után már azt sem tudtam, nekem mi a jó, mi az öröm. Sodródtam, igazi átgondolt döntések és célok nélkül. A válság végére a jókislány eltűnt, átadta helyét a nőnek, aki már tudatosan igyekszik élni az életét, megtanult nemet is mondani, tudja a saját határait, és nem akar mindenkinek, mindenáron megfelelni.

2) A válság a legnagyobb ajándék lehet!
Miközben önmagam tanultam és kerestem a helyem, ért sok veszteség, ugyanakkor rengeteg új élmény, új ember, új tudás lett életem része. Csupa olyan dolog, ami soha nem történhetett volna meg, ha nincs a válás, ami akkor az elképzelhető legnagyobb katasztrófának tűnt. Ma már hálás vagyok, hogy így történt, mert szabadságot tapasztaltam, bátorságot tanultam.

3) A világban Rend van!
Minden szenvedésemen át kellett mennem, ahhoz, hogy a legnehezebb pillanatban megmutatkozhasson a kegyelem és visszakapjam a hitem, hogy van helyem a világban. Nekem is, az álmomnak is. Van helyem, és elég vagyok, így tökéletlenül is.

4) Aminek ellenállok, az kitart!
Amire fókuszálok, aminek ellenállok, az nem csak, hogy kitartóan életem része marad, hanem növekszik. Ha azt szeretném, hogy valami probléma megszűnjön létezni a számomra, rá kell néznem, meg kell neveznem és abba kell hagynom az ellenállást.

5) Az élet inkább az útról szól, nem a célról!
Ha nem sodródni akarok, akkor kell, tudjam az irányt, kell, hogy legyen célom, de nyitottnak kell maradnom az út során, figyelni mi időszerű, és észrevenni, ha irány módosítás kell. Ma megtenni, amit lehet és örülni, hogy haladok.

6) Mindenki OK!
Sokan vagyunk sokfélék. De ha veszem a fáradtságot, nyitok és igazán figyelek a másikra, egyszer csak meglátom, Ember ő is. Gyarló. Pont mint én. Oké vagyok és mindenki más is az! Nem lehet gyűlölni, akit egyszer igazán megismerek.

7) Rábízhatom magam a megérzéseimre!
Nagyon sok felesleges kört futottam az elmúlt években, mert nem mertem hallgatni a belső hangra, amely pedig kitartóan jelzett. És utólag már látom, hogy mindig pontos volt. Rengeteg időt töltünk „kinn”, pedig minden válasz itt van „benn”.

8) A magány akkor szűnik meg, mikor már nem félek tőle!
A magánytól való félelem rengeteg embert visz tévútra. Én is kezdtem párkapcsolatot csak azért, mert rettegtem tőle, hogy egyedül maradok. Semmi nem segített. Ki kellett innom a magány poharát fenékig, ahhoz hogy ne féljek tőle többé! A legnagyobb magány közepén megértettem, hogy amit annyira szeretnék megúszni, már itt van – és még élek! Akár abba is hagyhatom a rettegést. És akkor, a magánytól való félelem, ami addigi életem legnagyobb réme volt, felállt és elsétált. Azóta nem találkoztunk.

9) A türelem művészet!
Hosszú az út az igazi türelemig. Az igazi türelem, amikor vetek, és békében ki merem várni a csírázás, növekedés, virágzás fázisait. Igazi türelem csak az igazi bizalommal együtt születik meg. Amikor megértem, hogy nem kell mindent kontrollálnom.

10) Bátorság nélkül nem megy!
Mindannyian vagyunk olykor gyávák, megalkuvók. A félelem jelen van az életünkben és képes visszatartani a fejlődéstől. Megjelenik, amint kicsit is kimozdulok a komfort zónámból. Bátornak lenni, nem azt jelenti, hogy már nem félek, hanem hogy lépek a félelmem ellenére is. Az új felé. Garancia nélkül.

Szeretettel,

Ha gondolat ébredt benned, amit szívesen megosztanál, vagy kérdésed van, esetleg személyes konzultációt szeretnél, várom leveled: navigator@elizabeta.hu

Back To Top